Üzleti megbeszéléseink során gyakran szembesülünk azzal, hogy amiről azt feltételezzük, manapság mindenkinek nyilvánvaló, az a tárgyalópartnereink számára egyáltalán nem magától értetődő. Sőt, sokszor egészen téves elképzelésük van a dologról! Összegyűjtöttünk egy csokorra valót, amit mindenkinek érdemes átfutni, aki érdeklődik az adott szakterület iránt, vagy az élet úgy hozta, hogy foglalkoznia kell vele. (A későbbi tapasztalatok alapján folyamatosan bővíteni fogjuk, ezért érdemes lesz néha visszanézni azoknak is, akik már olvasták.)
Telekommunikáció:
Call center:
Röviden megfogalmazva egy olyan automatizált telefonos híváskezelő rendszer, amely szoftveres támogatással nagy számú hívást képes kezdeményezni vagy fogadni előre meghatározott szabályok szerint.
Kimenő irányban adatbázisból indít hívásokat, amit jellemzően kereskedelmi vagy politikai kampányok támogatására használnak. A hívások sikeressége alapján az adatbázist először egy automatikus rendszer javítja, a telefonszámokat a hatékonyság növelése érdekében átcsoportosítja, végül kampányonként kiértékeli a folyamatot, és jelentést készít.
Bejövő irányban projektenként a torlódó hívásokat idő szerint sorba állítja, és tájékoztató szöveget közöl a várakozókkal, majd a hívást előre beprogramozott szabályok alapján az aktuális projekthez hozzárendelt operátorcsoport valamelyik tagjához továbbítja. A fejlett call centerekben lehetőség van az adatok valós idejű megjelenítésére, ami alapján az operátorok igazodni tudnak az aktuális hívásterheléshez átcsoportosítással vagy új emberek beléptetésével.
A call center mindkét működési irány esetén sokféle szempont alapján képes statisztikát készíteni a bekerülő és a folyamatban keletkezett adatokról (beleértve a rögzített hangfájlokat), valamint a benne dolgozó operátorok tevékenységéről is. Az elhangzó tájékoztató szövegek miatt a bejövő irányú call centert a betelefonálók gyakran összetévesztik az automata kezelővel.
Automata kezelő:
Egy telefonalközponti funkció, amely előre rögzített hangbemondással egy menürendszerben kínál fel választási lehetőségeket a betelefonálónak. A hívó fél hangfrekvenciás (tone) üzemmódban működő készülékének gombjaival tud választani a felkínált menüpontok közül. Egy menüszinten belül erre legfeljebb 12 lehetőség adódik: 0-tól 9-ig, illetve a * és a # nyomógombokkal. Az automata kezelő a hívót a menüpont kiválasztása után vagy egy másik menüszintre lépteti, vagy egy mellékhez, mellékcsoporthoz, hangpostához, hangbemondáshoz, esetenként rögzített hangfájl lejátszásához kapcsolja. Az automata kezelő a call centerrel ellentétben semmilyen egyéb szoftveres támogatással nem rendelkezik, így utólagos statisztikára vagy a híváskezelés optimalizálása sem képes.
IP telefonálás (VoIP):
Nagyon gyakran csak a számítógépen vagy okostelefonon futtatható szoftver (pl. a Skype vagy hozzá hasonló programok) használatát értik alatta. Valójában ez csak egy nagyon kicsi szelete az IP telefonálásnak. Először nézzük a rövidítéseket! IP: Internet Protocol, azaz az internetes kapcsolatokban alkalmazott kommunikációs szabályrendszer. VoIP: Voice over IP, vagyis hangátvitel IP alkalmazásával. Tehát minden olyan esetben VoIP kommunikáció zajlik, amikor ezt a protokollt használjuk a hang továbbítására, nem is kell, hogy az internetet vegyük igénybe. Akár házon belül is folytathatunk IP telefonálást, mint ahogy ez már nagyon gyakori is a vállalati szegmensben. A VoIP alkalmazását eleinte elsősorban a külső kapcsolatok olcsósága motiválta, de ma már ez a belső kommunikációra is jellemző főként a funkciók szinte korlátlan bővíthetősége miatt.
Informatika:
Szerver (server):
A szó maga kiszolgálót jelent, és az informatikában talán ez a leggyakrabban előkerülő, sokak által rosszul vagy legalábbis hiányosan értelmezett fogalom. A szóhasználat számos esetben vezet félreértésekhez, mivel általában egy hardverrel azonosítják, és többnyire egy drága számítógépet értenek alatta, amely az adott rendszerben valamilyen szempontból központi szerepet tölt be. Ez az értelmezés önmagában nem feltétlenül rossz, de mindenképpen kiegészítésre szorul. Egyrészt fontos, hogy a szerver alatt nem feltétlenül egy fizikai (vagy akár virtuális) számítógépet kell érteni, hanem legtöbbször egy speciális szolgáltatást biztosító szoftvert is. Önmagában a szerver kifejezés semmitmondó, amig nem tisztázzuk, hogy mi a konkrét feladat, amit teljesít. Ez alapján nagyon sokféle szerver létezik. Az irodákban találkozhatunk fájlszerverrel, adatbázisszerverrel, nyomtatószerverrel, proxyszerverrel, stb. Míg jellemzően tágabb környezetben kiszolgáló funkciót lát el például a webszerver, a levelezőszerver, vagy az ftp szerver. A szerver-kliens (server-client), azaz kiszolgáló-ügyfél működésű rendszer lényege tehát nem a hardver, hanem az, hogy a szerver egy szolgáltatást nyújt az erre jogosult kliensek számára, és lényegében mindegy, hogy ez milyen eszközökön keresztül valósul meg. Ez a működés fedezhető fel például a modern IP alapú telefonalközponti rendszerekben is, amelyekben tulajdonképpen az alközpont a szerver és a mellékek (többnyire készülékek) pedig a kliensek. De ugyanezzel a struktúrával találkozhatunk a mobiltelefonok használata közben is, ahol a szerver a távoli telefonközpont, a mobiltelefonunk a kliens, vagy internetezés közben a tartalmat szolgáltató cég webszervere kiszolgálóként, a mi böngészőnk pedig kliensként funkcionál.
